wood carving

A fa emlékszik.

Évekre, szélre, csendre.

Amikor hozzáérek, nem formát keresek –

rétegeket bontok le, míg elő nem bújik az, ami mindig is ott volt.

Nem én adok neki arcot.

Az arc talál meg engem.

A kés csak közvetítő.

Köztem és valami kimondhatatlan között.

Ami megszületik, az nem tárgy.

Hanem lenyomat.

Egy pillanat, ami testet kapott.